Legutóbbi hozzászólások  |
jucus52
2010. április 28.
T. Kecskeméti Lapok!
Egy kicsit későn olvastam el cikküket, de állíthatom többévtízedes gyakorlat és
tapasztalat után Budapesten sem jobb a házibeteg-gondozási ellátás.
Amikor a háziorvos kiírja, kinek hány napos a heti ellátása, nem mindig
tudjuk azt elvégezni egy óra alatt. Az utazásokkal együtt napi 8-10 beteget
kell ellátni. Az utazás rengeteg időt vesz el, és akkor még nem beszéltem a
naprakész dokumentációkról, a központban való megbeszélésekről stb.
A fizetés, mint mindenhol, kevés. Ezért egyre többen hagyják el a pályát.
Mostanában olvasom a neten, egyre több olyan ember vállal illegálisan
gondozást, aki életében nem tanulta, de annak adja ki magát. Persze a
gondozottak hozzátartozóinak nincs sok pénze, ezért aztán akár 24 órán
át is dolgoznak az ugynevezett "gondozók-ápolók" fillérekért. Nahát
ez a mai valóság itt nálunk Magyarországon.
jucus52
Üdvözlök szeretettel minden kecskeméti kollégát, jó munkát! Kapcsolódó hír
|
jucus52
2010. április 27.
Kedves kolleganők!
Idősek Otthonában dolgoztam 15 évig. Nálunk is sok sztómás beteg
volt. Nagyon nehéz volt elfogadniuk mentálisan betegségüket, nem
volt mindegy, mit esznek, apatikusak voltak. A betegeket és család-
tagjaikat meg kellett tanitanunk a sztóma elfogadására, kicserélésére,
a seb lemosására stb.
Volt olyan betegünk, aki elfogadta, volt aki szégyellte, de sajnos olyan
is volt, aki sajnos véget vetett életének, minden erőfeszítésünk mellett is.
A családtagokkal külön leültünk, ajánlottuk a Sztóma Központot, ahol
bővebb felvilágosítást adhatnak. Itt is volt, aki részt vett, volt, aki nem.
Úgy hogy, aki tudja milyenis ez a betegség, és helytáll, visszazökkenhet
a normális életbe.
Sok sikert kivánok a sztómás kollégáknak, és csak elismerésemmel tudlak
Titeket értékelni.
jucus52 Kapcsolódó cikk
|
urbanzs
2010. március 19.
Kedves jucus!
Nagyon szépen köszönjük hozzászólásodat. Végre egy pozitív vélemény a közmunkaprogrammal és az ahhoz hasonló kezdeményezésekkel kapcsolatban... Kapcsolódó hír
|
jucus52
2010. március 16.
Én OKJ gondozó-ápoló vagyok 2000. óta.Akkor még el tudtam helyezkedni
egy Idősek Otthonába, de 2 év után kidöltem. 103 emberre voltunk négyen,
hétvégén ügyeletesként pedig ketten. 2006-ban a XIII.ker Önkormányzat
kihirdetett egy pályázatot, hogy nem dolgozó, rászorult embereknek uniós
keretekből szervez egy speciális segítő tanfolyamot, ahol a legjobb
öt ember elhelyezkedhet kerületen belül közalkalmazottnak.
Nekem sikerült bejutnom a legjobb ötbe,, és igéretükhöz híven el is tudtam
helyezkedni.
Ezt az egész kezdeményezést utólag is megköszönöm Tóth József polgár-
mester úrnak és a kerületi Szociális központnak, akik nagy lelkesedésel és
még nagyobb szeretettel intézik a kerület sorsát. Kívánom, hogy ez a
rendszer még sokáig igy működjön.
jucus52 Kapcsolódó hír
|
honagi
2010. március 07.
Volt egy nagyon kedves öreg főorvosom. Mikor szóba került ez a sok írás, pecsét, jegyzőkönyv, ápolási dokumentáció, ö azt mondta:
Fiacskám, ez a "bőrpapír" A bőrötöket véditek vele!Nagyon igaza volt és Zsombornak is! A feljelentgetések időszakát éljük, muszáj a lehető legpontosabban vezetni! Kapcsolódó cikk
|
Gizella
2009. december 10.
2009-12-10 r A z EDDSZ szabályozná a nővérek külföldre csábítását rés fent hozzászóló PDALMA kritikája napjaink egészségügyének a két pólusát tükrözi. Az igazság pedig szerintem kétélű. Első lépésként nem képződik megfelelő létszámban ápoló. A meglévő állomány életkor a magas. Ha a fiatalabb szakemberek külföldi munkavállalók lesznek, akkor a hazai kórházak ápoló nélkül maradnak. Jelenleg a kórházak finanszírozása olyan alacsony hogy a kvalifikált szakemberek finanszírozására nem elég. Itt kezdődik aztán az elképesztő történet, ami szinte az egészségügyet vizsgáló számára megfoghatatlan. Végzett nővérként, ha kikerül a rendszerből (és bizony ez nem egyszer megtörténik) lehetetlen elhelyezkedni. Tehát vagy pályát módosít, vagy ha bátor és nyelveket beszél irány külföld. Ismerek nem egy nővért, aki nyelviskolába fekteti maradék jövedelmét, hogy gyorsan elhagyhassa az országot. A hazai hiányt pedig közmunkások, laikus segítők oldják meg. (Budapesti kórházaknál készült riport hangzott el a rádióban, amely alapján értesültem a laikus segítőkről, akik alapápolási feladatokat végeznek.) A megoldást napjainkban nehéz megtalálni. Nem hiszem azt, hogy erőszakos beavatkozással melyet az EDDSZ javasol, meglehetne állítania kivándorlást. De azt eltudom, fogadni, hogy egy pályát bemutató és szerető oktatással, ami ugyan egy életvégéig szóló tanulásról szól lesz jelentkező. A pályára lépéshez alacsonyabb, mondjuk a gimnáziumi évek alatti fakultácion szerzett, érettségivel megerősített alapozó ismerettel, majd nappali képzéssel, melyet egy éves alatt szerez meg a jelölt, munkába állhatna. A szakmai előmenetel pedig csak akkor történhet, ha ráképzéseket végez. Megbecsültségét kompetencián alapuló munkavégzés és az ezért kapott bér biztosítaná.http://www.webapolok.hu/images/smiley/wink.gif Kapcsolódó hír
|
PDALMA
2009. december 04.
Kedves Magyar Nemzet cikkíró és ápolói felső vezetés nézen magába amikor ápolónő hiányról beszél . Én már lassan egy éve külföldön dolgozom nővérként . Eszembe nem jutott volna elhagyni ezt az országot, de a sorozatos megalláztatás ami lassan15 éve ér ebben az ágazatban sem erkölcsileg és sem anyagilag nem ismerik el a munkámat , ebbe beleuntam. Osztályokat zárnak be hol van munkám hol nincs . Ha Szolnokon maradok munkanélküli lennék a mai napig is , mert itt csak korrupcióval és protekcióval lehet elhelyezkedni az ápolási igazgató és a főnővér zsebét meg kell tömködni sok -sok húszezressel .Szerintem amíg így mennek a dolgok ebben az országban addig NINCS ÁPOLÓHIÁNY.
MINDENKIT CSAK BIZTATNI TUDOK AKI ÁPOLÓI OKLEVÉLLEL RENDELKEZIK ÉS NINCS MUNKÁJA EBBEN AZ ORSZÁGBAN MENJEN KÜLFÖLDRE, MERT ANYAGILAG ÉS ERKÖLCSILEG IS JOBBAN ELISMERIK ÉS TÁRT KAROKKAL VÁRJÁK NEM ÚGY ,MINT EBBEN AZ ORSZÁGBAN.HA ÁPOLÓHIÁNYRÓL ÍR A MÉDIA ELŐBB A MUNKANÉLKÜLI NŐVÉREKET KÉRDEZZÉK ÉS NE A FELSŐ VEZETÉST, MERT AZ ORRUK HEGYÉIG SE LÁTNAK A NAGY GŐGTŐL. VÁROM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT! Kapcsolódó hír
|
lujza59
2009. november 26.
Köszönjük szépen, hogy végre Valaki megfogalmazta és leírta a "kedves nővérek" nehézségeit is.Amit még szívesen hozzá tennék az az, hogy a törvényhozók belegondoltak milyen lesz amikor a 65 éves nővérke forgatja a 25 éves beteget?? Azt hiszem az én korosztályom pedig szigoruan készül a kórházi önellátásra ha egyszer szüksége lesz az ellátásra.
Tisztelettel:Süvegesné Czimondor Katalin Kapcsolódó hír
|
feer000
2009. november 15.
Örülök, hogy megosztottad! Na ezt kéne tudatosítani sokak számára!
Köszi Kapcsolódó cikk
|
Gizella
2009. november 05.
Minek hozta kórházba? Hát haldoklik...cíkkhez két gondolatot szeretnék hozzáfűzni.
- Körzeti nővérként gyakran találkoztam végstádiumban lévő beteggel és annak- vagy demens betegnek a családjával. Szinte kivétel nélkül elmondhatom azt, hogy a hosszú és fájdalommal kísért időszakban a hozzátartozó lelki sérült lesz, fizikai teljesítő képessége a végsőkig kimerül. Állandó lelkiismeret furdalással küzd azon hogy mindent jól végez r11;e a beteg körül. Gyakran munkahellyel rendelkezik, ahol a maximumot kell adnia, mert az állására szüksége van. A jelenleg működő otthoni szakápolási és hospice szolgálatok nem jutnak el minden területre, sőt gyakran a beteg sem fogadja el a segítséget mert élete ebben a nehéz szakaszában ismerkedik meg az új személyzettel. A szolgálatok csak a beteg egyén kiszolgálását végzik egy meghatározott időkorlátban. Idős demes egyén gondozásánál nem folynak bele az ellátásba.
- Meggondolásra javaslom az illetékeseknek, hogy a felszabaduló kórházi épületek - ágyak a településeken kerüljenek átalakításra ápolási kórházakká, nappali ellátást biztosító gondozási részlegekké, magán ellátási formaként. Ezekben az egységekben kerüljön kialakításra hospice részleg is. A működtetés költségét az egyén nyugdíjának a valamennyi százaléka, az egyén családja, a fenntartó és minimális költséggel az OEP finanszírozása. A személyzet kiválasztásánál a jól képzett személyzet mellé akár a közmunka program dolgozói is kiválogatásra kerülhetnek, ez új munkahelyeket teremt. Tanulással - tanítással az empátiával rendelkezőket az alapápolási tevékenység végzésére rövid idő alatt egy magasan képzett diplomás ápoló átadhatja. Továbbfejlesztett tanfolyami képzéssel a későbbiekben akár vizsgáztatni is lehet. Az ápolási- gondozási ellátó helyeknek a család számára korlátlan bejárási időt kell biztosítani, így ők is részt vehetnek a beteg illetve gondozott ellátásában. A szociális ellátás jelenleg teljesen elkülönül az egészségügytől, más építészeti és személyi követelménynek kell megfelelnie. Mégis ha látogatást teszünk egy-egy intézményben bizony sok ápolási osztályra tartozó egyént találunk. Kapcsolódó hír
|
|
|